„Hiányzott egy személyes hangvételű keresztény honlap, de ezen belül is a női olvasókhoz szól leginkább a Talita. Miért fókuszáltak kifejezetten a női témákra?
K. M: A nőiség azért is lényeges számunkra, mert úgy érezzük, hogy az egyházakban a nők valamilyen formában háttérben vannak. Mindennek történelmi okai vannak, és nem is volt szokás a huszadik századig, hogy a nők felemeljék a hangjukat. Ezért kiemelt jelentőségűek honlapunkon a közéleti témák, de szerephez jutnak a hagyományosabb női témák is: van Főzünk rovatunk, vagy a gyermeknevelésről is írunk. De a legfőbb, kiinduló gondolatunk az, hogy a keresztény nőknek is közéleti szerepet kell vállalniuk, az ő elképzeléseiknek, véleményeiknek is meg kell jelenniük valamiképpen a társadalmi közbeszédben. Annak ellenére azonban, hogy a női témák kiemeltek nálunk, és hogy mi, a szerkesztők nők vagyunk, a munkatársaink nagy része férfi.
K. L: A Talita arculatában a női szempont természetes módon is belép, hiszen a háttér-szerepet szeretnénk kompenzálni azzal, hogy cenzúra nélkül írunk, egyfajta lelkiismereti szabadsággal. Fontos kiindulási alap még az egyházfelfogásunk, hogy milyennek látjuk a kereszténységet: elkötelezett katolikusok vagyunk ugyanis mind a ketten, de ha az »egyház« szót halljuk, az számunkra nem csak a katolikus egyházat jelenti, hiszen az csak egy része Krisztus megváltott népének. Éppen ezért nem akartuk, hogy csak katolikus női lap legyen a Talita, hanem keresztény, ökumenikus szellemiségű oldalt képzeltünk el, így más történelmi egyházakból, de a szabadkeresztény gyülekezetekből is több szerzőnk van. A felekezetköziségünk miatt kicsit mostohagyereknek is érezzük magunkat, és ez megnyilvánul a pályázati lehetőségeinkben is. (...)
Az egyházban a nők némileg háttérben vannak, a társadalomban pedig általában a keresztények, úgyhogy a keresztény nők talán duplán is háttérben vannak. Önök személy szerint mit tudnak tenni ez ellen?
K. L: Szoktam is mondani, hogy halmozottan hátrányos helyzetben vagyunk. Társadalmilag úgy élem ezt meg, hogy mind keresztényként, mind nőként próbálom a legjobbat adni magamból. Nőként nagyon határozottan kiállunk azért, hogy a nők vegyenek részt a közéletben is, érvényesítsék például az anyaság igényeit a társadalomban, mert bármennyire is jóindulatúak a férfiak, ők nem tudják képviselni a nők igényeit, mert nem élik meg. Keresztényként pedig a példamutatást tartom elsőrendűnek. Nem harsogom a hitem, de ha védenem kell az értékeket keresztényként, akkor megteszem. A véleményformálás terén van egy kívülről ránk erőltetett határ, ami ma is létezik, ezt segít áttörni a Talita. Látni kell, hogy a kereszténységet nagyon nagy mértékben a nők adják tovább immár évezredek óta, elég, ha a vidékre tekintünk, ahol gyakorlatilag a nők nélkül meghalna a kereszténység.
Az lenne a céljuk, hogy gondolkodásra bírják a keresztény nőket, hogy átgondolt és tudatos legyen a hitük?
K. L: Erre és a kiegyensúlyozottságra törekszünk, hiszen nem kritikai lap vagyunk, ugyanakkor nem is egy idealista magazin. Volt például egy sorozatunk a sikeres házasságokról, ahol a házaspár férfi tagja mesélte el, hogy miért élnek ők már együtt jól húsz, huszonöt éve vagy még hosszabb ideje; ugyanakkor mellétettünk egy rövidebb sorozatot a sikertelen házasságokról: megpróbáltuk őszinte vallomásokban bemutatni a megcsalás pszichológiáját. Ez a kettő ugyanis együtt adja ki az ember arculatát, de azért nagyobb hangsúlyt tettünk a pozitív példákra, mivel bizakodó, keresztény emberek vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy a világban a jó fog győzni, sőt győzött is, csak még mi bukdácsolunk mellette.”